Névtelen útonálló /2013. ősz/

Bozóki Bence

Névtelen útonálló

Te vagy az, kit nekem szánt az ég.
Ezt érzem, tudom már nagyon is rég.
Szívem, évek óta, Tőled lángban ég.
Most nem vagy itt, de azért várok még.

Miért esel alá csalfa Remény?
Maradj itt, légy örökké enyém!
Élet néha kemény, olykor elveszik a fény.
Elveszett Ő is, a bamba kis szerény.

Rejtélyes a Földi léted.
Nem talál meg akárki Téged.
Te jelented szívünkben a szépet,
Egyetlen virágos, Napsütötte rétet.

Szeretem a közelséged.
Ha jöttöd mindent feléget.
De gyorsan mész is tova.
Tündöklésednek az idő vet véget.

Sokan menekülnek előled, mert
Megbántod őket. De már tudom,
Nem vagy e világi, hisz ember
Nem ért meg, így nem is teremthetett
Meg Téged. Csak vagy, mint idegen,
Édes mostoha, hontalan csavargó.
Vagy mindenhol és sehol.
Névtelen útonálló.

/2013. ősz/